A hazai videojátékos közösségre és annak - játékértékelő - vitáira tekintve, a legtöbbször nagyon - vagy inkább túlságosan - ismerős viselkedésmintákkal találkozik az ember.
Elég csak saját magamra gondolnom, amikor az "alig-játékkal" vagy általa előrevetítettnek tekintett sötét jövőképpel szemben írom le negatív véleményemet; illetve arra, amikor egy-egy vitában arról beszéltem, hogy egy tíz éves játék valamelyik eleme, jellemzője többet ér, mint annak jelenkori, lebutult folytatása.
Csak ez alapján bátran kijelenthető, hogy konzervatív videojátékos vagyok.
Nem csoda, a való életben is konzervatív gondolkodásúnak tartom magamat. Sokan persze szeretik ezt félreérteni, vagy szándékosan negatív dologként feltüntetni. Pedig konzervativizmusból is van számos fajta. Gyakori tévedés, amikor azt állítják rólam vagy a hozzám hasonlóan gondolkodókról, hogy foggal-körömmel ragaszkodunk mindenhez, ami régi, hogy kétszáz órán át akarunk kulcsokért rohangálni A és B között, mert ezt szoktuk meg húsz éve SNES-en. Szó sincs róla. A konzervatív jelzőt, mint értékörzőt definiáljuk. Ehhez pedig hozzátartozik az, hogy a régi, örökölt értékek megtartása és tisztelete mellett az új, értékteremtő dolgokat is befogadjuk, az új érték létrehozására tett kísérleteket kitárt karral üdvözöljük.
Ezzel szemben ellenezzük, ha úgy tetszik átkozzuk azokat az új irányokba tett lépéseket, melyek célja pusztán profitnövelés és aminek érdekében a tartalom egyes részeire fordítandó munkát spórolják meg, vagyis amikor értékeket szórnak ki az ablakon. A képlet ugyanaz, legyen szó arról, hogy fóliában felfújt ízetlen, de olcsó zöldségekkel árasztják el a piacot, ellehetetlenítve ezzel a természetest, vagy arról, hogy egy játékból kispórolják a lehetőségeket, a régi értékeket, hogy könnyebben létrehozható látvánnyal helyettesítsék azt, mert úgy költséghatékonyabb vagy piacképesebb.
Természetesen vannak olyanok, akik ezt másképp gondolják.
Szigorúan idézőjelbe tett "ellenségeim" a liberális videojátékosok és tesztelők. Akik szerint mindenkinek lehet véleménye és minden vélemény, játékok értékével kapcsolatban feltett kérdésre adott válasz egyenrangú. Ami végül oda vezet, hogy nincsenek jó vagy rossz válaszok, vagyis nincsenek hiteles és hiteltelen értékelések, csak vélemények vannak. Ezek a vélemények pedig egyenrangúak.
Finoman fogalmazva: ilyen butaságot csak az mond, akinek nincs elég sütnivalója ahhoz, hogy felismerje az értékeket vagy az, akinek valamilyen hátsó szándék folytán érdekében áll ilyesmit állítani.
Gyakran elkövetett hibának érzem konzervatív játékos oldalon azt, hogy beállnak az emberek azokba az örök vitákba, hogy lehet-e a játékról írt cikk objektív vagy sem.
Jönnek az örökérvényű igazságok és az értelmező szótárakból kiolvasott definíciók, mint az, hogy a kritika, mint olyan csak szubjektív lehet. Valóban, hisz' az írást befolyásolja elkövetőjének - sokszor inkább tettesének - minden háttérismerete.
Egy teszt viszont épp ennek az ellentéte. Előre meghatározott és ismételhető módon mér. A teszt objektív, mint egy vonalzó vagy egy stopperóra.
A ma olvasható játékteszt vagy kritika valójában a kettő rossz keveréke (lehetne jó keveréket is alkotni, erről szólt a Pixelasztal bejegyzése). Olyanok, mint az a képzeletbeli szobamérleg, ami hajlandó azt füllenteni a rá álló dundi királylánynak, hogy ugyan, dehogy vagy te kövér, pont ideális a súlyod!
Az a fontos kérdés, hogy miért van ez így.
Ismerek olyan mérlegeket, melyek tartanak attól, hogy egy valós teszteredmény után a hisztis királylányok eldobnák és másikra, kegyes hazugságra képesre cserélnék őket.
Olyan mérlegek is vannak, amik már eleve rosszul vannak kalibrálva. Pont úgy mérnek, ahogy az őket készítő, esetenként csapnivaló, esetenként nem eléggé képzett mesteremberektől tanulták.
Gyengébbek kedvéért: születnek olyan kritikák, melyek érdekből kapnak jobb pontszámot, olyanok is amelyek kellő hozzáértés hiányában, egyszerű, rózsaszín ködös, homályos látás miatt. Nem kell persze feltétlenül cikkekre gondolni, ugyanez a helyzet az egyszeri, érzelmi alapon működő játékos értékelésével is.
Addig nincs semmi gond, amíg valaki nem szembesíti őket a valósággal. Mert az igazság nem érdeke a rosszul értékelőnek, hiszen beismerésével elveszti tekintélyét, a mai tekintélyalapú világban pedig ez komoly megszégyenülés. A cikkíró meg akarja tartani az imidzsét, hogy tovább olvassák és abból profitáljon, az acsivadász fórumharcos szintén meg akarja kímélni az önmagáról kialakított, jó látszatképet, mert virtuális kapcsolataiban ez számít a legfontosabb valutának.
A liberális játékosok védelmi eszközei pedig rettentő szimmetriát mutatnak azokkal a politikai fogásokkal, melyekkel a nagyok dolgoznak odafent.
Ha van egy szempontjukból veszélyes, megalapozott és kikezdhetetlen ellenvélemény, akkor szépen beindul a liberális rinyagépezet és a démonizálás.
"Mindenkinek lehet véleménye, az enyém ez!" "A másik vélemény is csak egy vélemény, nem több, mint az enyém!" "Haters gonna hate!" "Neked nem tetszik semmi, biztosan kiégtél!" "Borostás harmincas vagy persze, hogy bezzegezel..."
Innen csak szimpla felskálázási távolságra vannak azok a dolgok, amiket a politikában engednek meg maguknak egyesek. A hazugozás, a populistázás vagy éppen nácizás.
A lényeg és egyben szomorú tény, hogy ezek a reakciók semmi másra nem jók, mint a téma elterelésére, a vitából való kifarolásra, a színvallás elkerülésére, és sajnos elmondható az is, hogy működnek.
Érdekorientált, nem értékorientált emberekről van szó. Önnön (üzelti, szakmai vagy csak tekintélybeli) érdekük védelmében megalkották a maguk szent tehenét. A levadászhatatlan, érinthetetlen, kikezdhetetlen és bármikor elővehető szubjektivitást.
A vicc az egészben pedig az, hogy a szerepek talán gyakran fel is cserélődnek. Aki a politikai hovatartozását tekintve liberális, de elég intelligens és szereti a játékokat, átlátja azt, hogy mitől jó egy játék, az játékvitákban lehet ugyanúgy konzervatív, mint ahogy egy önmagát konzervatívnak valló, de ostoba fajankó reagálhat liberális, egyenjogúságot hírdető, vitát vagy beszélgetést mégis kirekesztő módon, ha a "szerelmét" bántják.
Én úgy hiszem, hogy egy játéktesztelőnek - legyen bármilyen világszemlélete magánéletében - amikor dolgozik, akkor igenis ragaszkodnia kell valamiféle értékrendszerhez, valamiféle előre determinált szabályhoz, mint ahhoz, hogy a játékban a játékot kell keresni.
Ne csak egy vélemény akarjon lenni, ami mindegy milyen. Ne egy focista, testépítő, rajzfilm- vagy platformrajongó vélemény legyen, hanem megalapozott játéktesztelői vagy kritikusi, szakmai vélemény.
Erre manapság (még) nem nagyon látni példát. Az (amíg őket elfogadják, addig) elfogadó világnézetet követő játékosok és tesztelők képesek tökéletes szimbiózisban élni, az egész csak akkor kelt visszás képet, amikor hozzáértőnek és komolynak tekintik magukat és kis véleményüket. Aminek komolytalanságára, megalapozatlanságára már maguk felhívják a figyelmet egy "pont szerintem" (". Szerintem.") odabiggyesztésével.
nasty poénból összerakott egy kis szatírát az rpgmaker valamelyik részével.
Néhány ponton komolyan felröhögtem... (oldern, darkvenom, gulandro, sexy xbox, meg a "halállabirintus" a térképpel és az eye of the tigerrel, arról nem is beszélve, hogy jó rég láttam magamról azt a dártvéderes képet...:)
Néhány (vagy jó sok) dolgot bele tudnék írni...
Mondjuk Böjtit a Kapuban, Ghz esetét az usb-töltőkábellel, meg mondjuk azt, hogy 30 fps-sel könnyű szépnek lenni, s ez még csak a jéghegy icipici csúcsa lenne. A lényeg, hogy jó látni néha efféle megmozdulást, hogy nem csak az edge pontszámokkal foglalkoznak a játékosok.
Ez most agymenés... De annyira szépen és könnyedén át lehet költeni ezt a dalt, ráhúzni a Player2 és az "epikus cikkírás" viszonyára. :D
Antaru...
Te mindig ilyen nagy kis szavakat használsz Pedig mennyivel jobbak a kis szép szavak Vagy mondjuk szavak nélkül versbe mondva dallam nélkül mentén Megírnád a nótát cikket egy perc hét alatt Tudom, hogy sok probléma akad, de te ne ártsd bele magad Csak énekeljél szépen szerelmes dalokat Ha reményt választ adnál folyton, akkor mi maradna neked? Add azt, amit várnak: cirkuszt és kenyeret. (HIPER HYPAAAARRR!!!)
Cirkuszt és kenyeret
Nálam ezer az ötlet, de nem mondok többet
Főleg régen voltál jó, főleg régen (2X) Főleg régen voltál jó De akkor se mindig Tulajdonképpen inkább csak ritkán De nekem akkor se tetszett már (2X)
A Féből háróm volt ám jó!!! Féből hááróóm!!!4
A 0:55 körüli fluor tomika utánzás epikább, mint az epika maga.
Ment ma egy kis beszélgetés arról, hogy akkor most kinek szól mi és mi mennyit számít. Ha már így volt, akkor álljon még itt még egy gondolat.
Az zajlik ma le a szemünk előtt, ami már végbement a filmiparban.
Ott is eljött az a pillanat, amikor könnyűvé vált a látványcsinálás, s ezzel a stúdiók gazdaságosan kiszolgálni képessé váltak a csak látvánnyal is megelégedő közeget.
Nem is tudom mi volt az első neves, de buta látványfilm... Talán valami katasztrófafilm? A George Clooney Batman? Vagy a Függetlenség napja? Még utóbbi is messze túlszárnyalja az utóbbi évek rosszabbnál rosszabb munkáit.
A játékok esetén ebben a generációban jött el az, hogy valóban nagyon szép és valósághű lett a grafika, ami ezáltal önmagában is élvezetet nyújt, önmagában is eladható egyeseknek, akarom mondani: sokaknak.
Egy régi játék kénytelen volt érdekes maradni végig, hogy sikeres lehessen, ugyanúgy, ahogy egy régi film is. Ma erre nincs szükség, mindegyikben robbanhat az atom és mehet a szájtátás.
Alig találni olyan filmet, amit érdemes kifizetni a moziban. Vannak persze ritka kivételek, amit a régről megmaradt "csökevények" vagy velejéig romlottan konzervatív, nem kiszolgáláshoz, hanem megvalósításhoz ragaszkodó rendezők hoznak össze. A Fekete Hattyú ilyen volt, az utóbbi időkben az utolsó, amiről teljesen elégedetten jöttem ki.
Szerencsére a romlás beteljesedése után pár évvel már elmondhatjuk azt is, hogy egyre jobbak az indie filmek és az internet elterjedésének köszönhetően marketingre fordítandó büdzsé nélkül is beléjük lehet futni. Így ezek és a néhány komolynak megmaradni képes rendező/producer még értéket tud képviselni.
Ez fog bekövetkezni a játékpiacon is.
Legalábbis ebben hiszek.
Akik csak a bizniszért csinálták, azok átállnak végleg az eldobható látványtermékekre, de mellettük megmaradnak a kivételek, az eleve nem vagy nem csak profitért dolgozó profik és amatőrök.
Ezért is tartom valószínűnek, hogy a következő generációt nagyjából pc-n fogom tölteni, mint játékos.
Persze a filmiparnak megvan az a pozitív tulajdonsága, hogy hosszú, mélyen gyökerező történelemmel és egy Oscar nevezetű díjjal is rendelkezik, amit nem adnak oda holmi kasszasiker Transformereknek vagy Twilightoknak.
Az efféle mozis torzszülötteknek megmarad az MTV-filmgála és a hasonló, kereskedelmi médiaszereplők házibulijai.
A játékoknál sajnos fordított a helyzet. Azelőtt jött létre a hozzá nem értők vagy még inkább reklámfelületekből élők zsűrije, mielőtt kialakult volna egy komoly, szakmai.
Utóbbit létre kellene hozni. Úgy hiszem, hogy létre is jön majd, de csak a játékipari katarzis után, amikor kialakul az a réteg, ami alternatívát nyújt majd a mai, elsősorban bevétel céljából készülő termékkínálattal szemben.
Nem gondolom azt, hogy a játékosok igényei változtak volna meg.
Egyszerűen csak a technológiai evolúció és a haszonszerzési vágy ugyanabba az elkerülhetetlen hullámvölgybe sodorta a játékokat, amibe korábban a filmvilágot is. Abba, amiből az is csak nehezen kezdett el kikecmeregni. S ami után már sosem lesz ugyanolyan, mint korábban.
Épp egy éve annak, hogy Kaszmannal és Tylerrel feltettük magunknak a kérdést: mi a baj a játékteszteléssel? A választ egy új, közös blog első kerekasztal-beszélgetésén keresztül próbáljuk megadni.
S bár az elhatározás, kivitelezés és publikussá tétel hosszú folyamatnak bizonyult, egy dolog nyugodtan kijelenthető: a téma a mai napon ugyanolyan aktuális, mint amikor bevezetőjének első szava begépelésre került.
Bízom benne, hogy minél többen elolvassák és megértik majd a leírtakat. S még ha nem is okozunk vele látványos változást, egy apró gondolatcsírát sikerül vele elültetni a fejekben.
Jók ezek a Final Fantasy hírek. Két éve még eretnekség volt negatívat mondani a XIII. részről. Ma meg már nem csak a pozitív hozzászólások kerültek kisebbségbe, de még játéktesztelők is felteszik maguknak a kérdést: lehet, hogy kicsit túlértékelték?
Aha. Kicsit...
A ma tegnap bemutatott XIII-2 introt megnézve egy dolog világosan látszik: a fejlesztői oldal, vagy még inkább a döntéshozók és az eredményt még így is szeretők számára teljesen ismeretlen a különbség a valósághű és a hihető között. (vö. Billy Bubble)
Ez az intro a furcsa, település tetejére telepített építmény-monstrummal, a semmihez sem köthető (származás, motiváció) szereplőkkel és azok emberfeletti, mégis önmagának ellentmondó képességeivel nem jelenthetnek vonzó tartalmat azok számára, akik mondjuk egy FFVI-ot, FFVII-et szerettek, azok részletesen kidolgozott világa miatt.
A törés az Advent Childrennél történt és ott tökéletesen megfigyelhető.
A jó öreg FF karakterek az egyik jelenetben elkezdenek leomló házfalakon ugrálni, egymást feldobálni a levegőbe, mondhatn - a PS1-es játékbeli önmagukhoz képest is - emberfeletti módon viselkedni.
Az új introban is olyan ugrásokat, támadásokat adnak elő, ami valami futurisztikus balettba való, s ami után több, mint ellentmondásos az, ha csak simán gyalogolnak meg lopakodnak vagy éppen a városi őrség szeme elől rejtve osonnak valami sikátorban.
Ez a video számomra akkor lehetne hiteles fantasy, ha lenne magyarázata, legalább mágia szinten a képességeknek és ha azokat bármikor tudnák használni a karakterek.
S akkor lehetne hiteles (nem fantasy), ha a végén az egészet álmodó, nevelőapja által gyakran erőszakolt lány felébredne lázálmából, mielőtt lobotómiát végeznek rajta.
Igen, még a Sucker Punch is jobb új típusú FF volt, mint a XIII maga...
Amikor negatívan vélekedik valaki egy játékról, akkor a gyakori reakció az, hogy ha nem tetszik ne vedd meg, ne nézd meg, ne beszélj róla.
Ezt lehetett mondani egy, két vagy három embernek, visszatérő kötözködőnek bélyegezve őket.
De amikor a hozzászólások 90%-a "rossz", akkor ki a troll?
Az utóbbi hetek gondolatait sosem lesz időm rendesen, összeszedetten leírni, ezért piszkozatokból összegyúrt formát kaptak. Mintha egy rossz kívánság-pizza lenne, van rajta édes, savanyú, keserű és csípős, az is egymás hegyén-hátán.
Nyereményjáték Vezető szerephez juthatsz a főoldalon vagy azonnali kitiltásban részesülhetsz! Nem kell mást tenned, mint lájkolni bármelyik fészbukon szereplő játékoldalt, leütni a PrintScrn-t, majd papírra nyomtatás után kitörölni vele a segged és elküldeni az eredményt az adott magazinnak, gyorspostával.
Amikor megismertem még tetszett, de kiismerve őt, már a hátam közepére sem kívánom a "lájkold amit szartam, hadd lássa anyád is" fészbúkot.
Ezt szimbolizálandó, töröltem a blog sablonjából a megosztási lehetőségeket.
Mindez persze eszembe sem jutott volna, ha nem ütközöm bele egy nyereményjátékba, melynek részleteihez már eleve a fb-ra mutató linket kell követni, majd azután ott lájkolni. Egyedül az ogi-n látok igazi nyereményjátékot, ahol értelmes megnyilvánulásra késztetik az embert. Valószínűleg ez a kevésbé sikeres marketing módszer, de játékos szempontból nem tudom, hogy miért kellene a nem játékos ismerősöket, rokonokat és munkatársakat traktálni azzal, hogy az ember játékot akar nyerni... Nem mellesleg a lájkolással/megosztással csak saját esélyeit rontja az ember, mert nő a jelentkezők száma. De hát ez az új világ. Kis befektetéssel nagy reklám, amit maguk a célszemélyek végeznek el. Nem olyan undormány, mint a VIG-féle telepített/álcázott ügynök módszer, de ez is parasztoknak van kitalálva.
"-Ahogy a világ egyre tágul, úgy zsugorodik az ember..."
Café latte Eszébe jutott már valakinek, hogy ha igaz a konzolról képernyővel ellátott wireless kontrollerre történő játék streamelés, akkor a Nintendo újra feltalálta a PS3-PSP közti remote playt? Egy efféle, Nintendo lop a Sony-tól és nem fordítva szenárió gyökeresen felforgathatja a fórumozó videojáték fanboyok világképét. Az E3 nagyon érdekes lesz. Ha a gép erős, akkor mozgásra, váltásra kellene ösztökélje a másik két - egyelőre profitot termelni kívánó - gyártót. Vagy még ha erős is, a fejlesztési költségek miatt mégis a PS360 marad a lead, amiről portolgatnak majd rá, megdobva valami effekttel? Nyernek majd vagy buknak egy félgenerációs ugrással? Visszatalálnak-e hozzájuk a külsős fejlesztők? Vagy simán csak egy magára hagyott HD Wii lesz, remote play gimmickkel? Nagyon szeretnék egy jó combos N konzolt, aminek megvételére büszkén gondolhatok vissza, mert megérte az árát. De - gonosz módon - valahol azt kívánom, hogy csapja arcon kicsit őket a valóság.
Hol a Dragon Quest X? Még a végén nyitócím lesz? Nem, a SE ilyesmit sosem csinálna.
Táncoló szemek A Namco mégsem lőtte le a Move-is Dancing Eyes fejlesztését, csak áttette lemezesről letölthető formátumba. A lányok ruházatának eltávolítását célzó, kvázi térbeli Qix/Gals Panic formula nagyon jól tudna mutatni vonzó külsejű poligonlányokon. Kérdés, hogy mi fér bele a korhatárba és hogy lesz-e egyszer, csak egyszer olyan leleményes a namco bandai, hogy a tulajdonukban lévő karaktereket szerepeltetik benne. Néhány tipp/tanács: Taki és Ivy a Soul Caliburból, Reiko a Ridge Racerből, Xiaoyu a Tekkenből és kis hercegnők a Tales sorozatból, stb-ből, esetleg Mr. Driller anyukája. Valamiért úgy érzem, hogy el fogják rontani a korhatár besorolás miatt és még a DOAX szintet sem ütik majd meg. Ne legyen igazam, szeretnék még egy csajos-fagyis játékot a "No More Heroes csapó három" mellé.
-Hogy hagyhattam ki a Mosquito-t PS2-n? Nincs meg valakinek?
Dudák Egyik szemem sír, a másik nevet. Egyik volt "kollégám" azt hírdeti, hogy a rongyrázás a wiimote-tal teljesen felesleges a Mario Galaxy-ban. Így van. Jó látni, hogy eljutott idáig onnan, hogy ennek ellenkezőjét állította velem szemben sok évvel ezelőtt, még az első rész megjelenésének idején. (én legalábbis így emlékszem:) Másik volt "kollégám" szintén módosította tényállását és eljutott az FFXIII kiezrezésétől odáig, hogy jobb lett volna, ha ez a játék ilyen formában sosem jelenik meg. Őszintén örülök ezeknek a változásoknak. Harmadik "kollégám" pedig életében először részt vett a havi beszélgető sójukban és teljesen jól beszélt. Wow. Miért nem volt ott régen is? Ha egy negyedik volt "kolléga" még kiábrándulna a PoP-ból, akkor úgy érezném, hogy... na mindegy. :D Már csak a robotmajmot, a marinénit, meg a szevasztok dudák köszönést kellene elhagyniuk és teljesen cikimentes lenne a produkció. Az alábbi kép illusztráció, nem ez a (szegény) majom beszél a podcastekben. (kötelező poén: hanem egy másik:)
"-SzijasZtoOk RobOMajOm vagYok..." Eh..:)
Portal Kombat Ez kész. Fejére állt a világ, hisz' a Mortal mellett a Portal 2 is PS3-on néz ki jobban, bír több funkcióval. (szerencsére a boxolók is "örülhetnek" valaminek: elhunyt a PSN:) Feltéve, hogy utóbbival kapcsolatban nem tévesek az infóim és akár PC-sek ellen is lehet nyomni. Mortal ügyben viszont saját tapasztalataim vannak. A következő generáció előtt kérem, hogy tegyék be a Dual Shock 3-at és a 360 kontrollert egy-egy Brundle-fly teleportkabinba, hátha a végeredmény egy jól markolható, erős analóg karokkal és használható d-paddel rendelkező irányító lenne. Mert bár a grafikai különbség felett könnyen szemet lehet hunyni, az, hogy a kontrolelr miatt 10 alkalomból 6x nem az történik a képernyőn, amit a játékos szeretne eléggé elveheti az ember kedvét az XBOX verziótól. Vagy meghozhatja egy arcade stick vásárlásához. A legjobb dolog az MK feltámadásában - azon kívül, hogy újra összejárunk ütni a srácokkal - az, hogy végre a japánok is kénytelenek lesznek kicsinosítani verekedős játékaikat a jövőben. A Mortal egyébként a jelenlegi legheteróbb verekedős játék. A régi jó Street és Tekken egy ideje csak csodabogarakat és nemi hovatartozása szempontjából nehezen kategorizálható figurákat kap, sajnos. Szemben az MK-ban egyedül Kintaro néz ki kék osztrigásan. (kicsit Raiden is, na.) Az alábbi kép egész előnyös, mintha a KISS-ben zenélne...
"-I Wanna Rock and Roll all Night and Party Every Day..."
Nincs is benne screen tearing Van egy jó kis elsüllyedt topik a neogafen kb. ezzel a címmel: "Játékokban általánosan elfogadott dolgok, melyek téged idegesítenek" Csak néhány kedvenc pédát kiemelve: fizetős multi, screen tearinget nem látó játékosok, fps-nézet előnyben részesítése. Érdemes elgondolkodni egyik-másik hsz-en. Időnként fel-felbukkanak ilyen jó témák, volt egy "mi a baj a jrpg-kkel" jellegű is régebben. Sajnos nem tettem be a könyvjelzők közé..
-Oh, ilyen volt a Heavenly Sword is, csak ott mással kellett kardozni a cikkcakkosra szakadt képernyőn.
3DS apátia A Nintendo elérte azt, hogy annyira nem érdekel az új kézikonzoljuk, hogy csak tegnap jutott eszembe először az, hogy el kellene menni és megnézni valami boltban, de aztán letettem róla, mert van jobb dolgom is. Mondjuk modern játékokkal játszani. Vagy inkább olyan gépen játszani, ahol a hardveren látszik, hogy játékosoknak van kitalálva, a (3)DS, a Wii na és az összes tapizós Apple, stb. cuccnál ennek ellenkezőjét érzem. És ez baj. Mert ha most nem érdekel, akkor talán sosem fog. Japán híroldalakon persze olvasok róla és nézegetem a képeket, de a legérdekesebbek azok voltak, melyeken a 3D képességet a női karakterek mellén prezentálják. És ez is baj, mert ha melleket akarok nézegetni, akkor máshol keresem őket. A hardver és a szoftvereladások (Japánban) a béka segge alatt, a játékok ára is elkezdett szépen zuhanni. Bár őszintén szólva már így is több ment el belőle, mint amit megérdemel ezen az áron.
...........................
Világvége 1-2. rész Idén már második alkalommal láttam a világ pusztuláshoz közeli állapotát álmomban.
Míg az előbbiben maga a Naprendszer vagy az univerzum kezdett magába roskadni, addig utóbbiban valamiért Rióban voltam (többedmagammal) és egy szállodába menekültünk be, mert a tenger felől egyszerre több tornádótölcsér közeledett. Az épületben pedig több japán nemzetiségű figurába botlottam, ami persze nem csoda, ha napi szinten velük dolgozom, de azért sem, mert rengetegen vándoroltak oda a szigetországból a múlt század elején. Zakó volt rajtam és teljesen olyan érzésem volt, mintha munkaügyben lennék ott.
Miután felriadtam azzal nyugtattam magam, hogy az álomban látott, több tölcséres tornádó csak fantazmagóra, a gugli képkeresője rögtön rámcáfolt, a tengeren igenis létezik többszörös víztölcsérnek nevezett jelenség. (multiple waterspout) Komolyan nézhet ki élőben.
Az álmaim cselekményében általában az aznapi megélt események, vágyak, stresszhelyzetek kerülnek lebontásra, direkt vagy szimbolikus módon.
Általában.
Erre viszont megint nem tudok magyarázatot találni.
Ha nagyon akarom, akkor betudom valami tudatalatti világvége félelemnek.
Testcsel Shao Kahn az új Mortalban egyben egy csaló, utolsó szemét és egy könnyen kijátszható kérdőjel. Ha a játékos elég távol van tőle és ugyanazokat a mozgásokat ismétli (ha jól emlékszem, akkor Mileenával talán a vagy lövést), akkor mindig ugyanúgy reagálja majd le, beszólogatással, amivel sebezhetővé teszi magát. Más karakterek is hasonlóan "intelligensek", a kedvencem, amikor lövésre egyidejű ellenlövéssel tudnak reagálni. :)Részben örvendetes, mert legalább meg lehet verni a főbosst, részben sajnálatos, mert így Shang Tsung az egyetlen igazi kihívás, ha a gép ellen játszik az ember.
"-It's official... You suck!"
Halo LIVE? Több, mint két év után (utoljára a Street Fighter IV megvételekor tettem meg ezt) újra rádugtam a netet a 360-ra, hogy leszedjek pár játékot és megbizonyosodjam róla, hogy még nem felejtettem el a jelszavamat. Megdöbbentő volt, hogy a korábban, hosszú éveken át tényként kezelhető PS3 fölötti dominencia a játékkínálatban megszűnt. Ha a semmire sem való garázsjátékokat nem nézzük, akkor alig találni bármit, ami PS3-on nem jelent meg. Ezek közül könnyen kiválasztottam azt, amiért érdemes pénzt adni (Poker Smash, Limbo és a PSN-en már nem elérhető Outrun Online Arcade), majd gondolkodóba estem, hogy miért is lenne okom előfizetni Goldra.
Semmiért, ha azt az egy tényt nem számolom, hogy a "köcsög" barátaim nem vesznek PS3-at, inkább az enyémen nyomják végig az exkluzívokat. :)
De miért van okuk nekik fizetni a Goldért?
Ez a Halo. Ha valaki CoD vagy Battlefield multizni akar, az megteheti ingyen, de ha Haloval vagy Gears of Warral akar játszani, akkor nem. Nem is hiszem, hogy a cross game chat magában ilyen figyelmet és pénzráfordítást érdemelnie. A Halo viszont annyira népszerű (nyilván jó is), hogy megléphették azt, hogy pénzt kérnek a szolgáltatásért. A Killzone vagy a DCU esetében ez nem igaz, nem valószínű, hogy képesek lennének indokolni a pénzköltést. Ellenben mi lett volna, ha nincs a Halo? Megtehették volna ugyanezt? Meg tudták volna tartani az előfizetőket? Az átlag online játékok lobbija egy év után teljesen kihalt, kell egy húzócím, aminek ott lesz a Halo Remake. De mi lesz majd azután, a következő generációban? Egy biztos, a remake okán én is nekiülök végre, ha másnak nem, hát a szingli kampánynak.
De nem azért, mert hárdkór kocka játékosoknál úgyis ez - szingliség - a gyakori eset. :D
Ötször is visszatekertem a G365 Podcast januári számának azon részét, amikor Vega elkezd beszélni a Final XIII-ról és arról, hogy tavasz óta hogyan változott róla a vélménye - mielőtt kimondaná azt a hanganyagban. Aztán képzeletben küldtem neki egy üveg jóféle pezsgőt. Reménykedtem benne, hogy egy nap megtörténik ez.
Beletettem a linket a képbe, mint a nintendo. Mert úgy a menő.
Na és ha már az adásnál tartunk. A melyik kiadó miért és hogy ereszt szélnek fejlesztőket rész az egyetlen (és szokás szerint az ehhez hasonlók), ami nem tetszik. Persze rólam talán ismert, hogy úgy gondolom: játékosnak ilyesmivel nagyon nem kell foglalkozni, na meg az ilyen témákon való elmélkedéshez szerintem kintről nagyon nem látni az összefüggéseket. A Ridge Racer Type 4 pedig alapmű, én is előveszem időről-időre. Azok a színek és az a zene a mai napig hiányzik a sorozatból. Alkonyatájt vezetni - out of blue - silhouette dance - urban fragments - stb. zenékre... A fiatalságomat visszacsalogató érzés.
Azért ez szép. Kezdem úgy érezni, hogy a nevem összefort a Final Fantasy XIII utálattal, erre utal az is, hogy már a folytatását megtippelő, majd azt megerősítő hír alatti hozzászólásokban is szinte azonnal előkerült a nevem. Nem lehet véletlen egybeesés már azért sem, mert Japánban pont a születésnapomon jelent meg ez a csoda.
Nem mondom azt, hogy ezért a "hírnévért" nem tettem én semmit, de mégis...
Ez igazán megtisztelő.
Jobb, mintha úgy emlékeznének rám, mint a tesztelőre, aki 10 pontot adott valamire s ezzel becsapott és felesleges pénzkiadásra késztetett volna másokat.
De még megtisztelőbb azért, mert láthatom, hogy - ha én már nem is - de mások azért csak odaállnak és elmondják, hogy mi volt a baj vele.
Kár, hogy a fórumviták hamar kisiklanak.
Aki szeretni akarja a játékot az mindenképp talál magának valamiféle kapaszkodót.
Sajnos azok, akik valamiért szeretni akarják - bár ezt ők így nem mondanák ki, ezért maradjunk inkább abban, hogy a támogatói vagy a pozitív oldalon állók - gyakran vesznek elő olyan érveket, melyek teljesen irrelevánsak.
1. Piacképesség
Azért ilyen a játék, mert ma erre van igény. Ezért ez jó.
Aki ezt leírja annak kívánom, hogy egész életében olyan dolgokat csináljon, olyan filmeket nézzen és olyan játékokkal játsszon csak, amire a tömegnek igénye van. Vagy amiről a kiadó azt gondolja, hogy igény van rá.
Sajnos az érvelésből hiányzik az a bizonyítás miszerint más nem lehet piacképes és gyakorlatilag teljes mértékben elmegy az értékelés mellett.
2. Kínálaton belüli rangsorolás
Nem játszottál elég mennyiségű rossz játékkal, ezért nincs perspektívád.
Ezzel a módszerrel nem lehet képet adni a minőségről, csak sorrendet lehet kialakítani általa. Ami nem jelenti azt, hogy a lista egyik végén a jók, a másikon a rosszak fognak állni. Előfordulhat, hogy csak nagyon rossztól közepesen rosszig sikerül egymás után állítani őket.
A játékot önmagában kell értékelni.
3. Fókuszálás - negatív kritika enyhítése egyetlen elem hangsúlyossá, s a többi hangsúlytalanná tételével
A legnagyobb hibája a 20 órás tutorial, ha az nem lenne, akkor nagyon sokan felismernék, hogy milyen jó és nagyon sokan szeretnék.
A többi tartalmi részre lehet hányni a fittyet?
4. Szubjektum - a szabad akarat és ízlés mint utolsó mentsvár
Nem az alapján kell megítélni egy játékot, hogy mit írnak róla a leginkább negatívan értékelők. Mert mindenről mondott már valaki túlzóan valami nagyon rosszat.
Neked nagyon rossz a véleményed róla, nekem meg nagyon jó. Mindkettő vélemény, elférnek egymás mellett - kioltják egymást.
Bah. Bármire ráhúzható maszlag. Gondolom az ISO, stb. szabványokat megalkotó minőségellenőröknek is ez a kedvenc érve mindenre. Mintha a Köjálnak mondaná valaki, hogy csak maga szerint van megrohadva ez az alma, én pont így szeretem!
...
A játékot egyelőre a "Lesz, de minek?" polcra tettem fel. Érdekes lesz figyelni, hogy erről a részről többet elárulnak-e majd a kötelezően 36+ pontos Famitsu teszt előtt, mint elődjéről.
Jaj, a Last Story is kapott egy 38-ast a Famiban a mx 40-ből. #fingers_crossed
