Visszaolvasgatva az idei év bejegyzéseit, megint világos, hogy sikerült kihagynom, következő esztendőre csúsztatnom több olyan játékot is, ami megérdemelte volna, hogy még ebben az évben végigjátsszam és kedvenceim közé helyezzem őket.
Ezek a Portal 2 (persze még az elsőt sem fejeztem be), a Catherine és a Zelda: Skyward Sword.
Voltak nagy nevek, amiket más okból hagytam ki. Az Arkham City-t elvből, a hülye dlc Macskanő miatt, a Skyrimet és a Darks Soulst pedig azért, mert ezekre, főleg utóbbival való hatékony játékra nincs erőm, energiám. Megemlíthető, hogy az új Assassin's Creed: Revelationsre érdeklődés hiánya miatt eszembe sem jutott időt szánni.
Nagyon kimradtak még: Killzone 3, Resistance 3, Rage, Rayman Origins, Trine 2, Motorstorm: Apocalypse.
Találtam helyettük mást.
Sikerült sajnos belenyúlnom olyan címekbe is, melyekbe talán nem kellett volna.
A Shadows of the Damnedtől eleve nem vártam túl sokat, mégsem rántott be, annyira darabos, tutoriallal, cutscene-nel teleszórt volt az első pár órája. Azt hittem, hogy hétvégén újra előveszem majd, de ez sosem valósult meg.
Ennél csillagászati léptékkel nagyobb csalódás volt a Deus Ex. Hiába csodálkoztam rá a gyönyörűen megalkotott cy-fi környezetre, már az első "dobozrakosgatós" résznél éreztem, hogy ez nagyon nem Metal Gear (lehet, hogy nem azt kellett volna várni). Aztán jött a többi játékmenetben elkövetett baklövés. Az őrök mindig csak saját "szobájuk" területén belül gondolkodtak, ha lebuktam, akkor már meg is haltam és tölthettem újra az állást, az ügyesen megtalált jelszavak ellenére érdemesebb volt hekkerkedni, mert csak az adott xp-t és hát magától az alapvető, egyél csokit, hogy ártalmatlanná tudj tenni ellenfeleket rendszertől sem voltam elájulva. Az igazi, pozitív élményem és emlékem a játékkal az, hogy pont akkoriban vettem újra erősítőt és ezzel a címmel próbálgattam az 5.1-et, sok sikerrel.
Harmadik méretes csalódás volt még a nagyon ígéretesnek tűnő Last Story. Ami kifejezetten jónak indult, de az első (spoiler: egyetlen)város felfedezése után egy csúnyácska FFXIII lesz belőle. Sokan fognak majd tízemeleteset koppani jövőre, amikor megjelenik angolul, még akkor is, ha a tesztek tele lesznek remekül kidolgozott, hangulatos város jelzőkkel. A szerencsétlen XIII-asnál mindenképp jobb, de Sakaguchi ezzel inkább visszafele lépett.
Idén játszottam rengeteget a Deadly Premonitionnel, ami végtelenül fapados, mégis annyival több és jobb, mint az Alan Wake... Sajnos úgy jártam vele (és a Dead Space 2-vel is), hogy a vége előtt elszállt a mentésem, egy darabig biztos nem fogom újrakezdeni.
Pozitív élményekből is volt azért bőven.
Az inFamous 2 egész jóPSP-n végigjátszottam a 2009 év végi Queen's Blade: Spiral Chaost, hogy utána az idei folytatást a, hasonló című Queen's Gate: Spiral Chaost is kivesézzem. Az eredmény 110 óra játékidő, amiből a második rész tesz ki 77-et. Abból a 77-nek javát pedig a színes karakterpalettán nekem tetszők szintjének felhúzása, ami hozzáteszem: megunhatatlan volt.
Csak ezek után kezdtem bele a Growlanser IV - Over Reloadedbe, ami egy 2003-as(!), PS2 játék idén PSP-re kiadott kibővített változata (csak japán van) és az első 10 óra helyenként olyan dolgokat tesz le az asztalra, ami miatt komolyan szégyenkeznék ha lenne kurrens konzolgenerációra kiadott jrpg-m. Azt persze nem tudom, hogy lesz-e elég szufla a játékban, végig fogom-e játszani. Most már mindneképp átcsúszik 2012-re.
Komoly élményt nyújtott (és nyújt még mindig) a pc-s King's Bounty: The Legend, ami bár 2008-as megjelenés, fullHD felpbontásban, maxra tekerve, de még inkább a kis részletei és konzoloknál már megszokott elnagyolt, üres világokkal szembeni kidolgozottsága miatt így három évesen is olyan, mintha nextgen játék lenne.
A végére hagytam az idei év egyik nagy nyertesét.
Nem kifogásolhatatlan minőségét tekintve, mert lenne benne mit javítani, a Mortal Kombat viszont így is a legjobb offline közösségi élményt nyújtotta. Szerencsés helyzetben vagyok, mert számtalan alkalommal, sokszor hatan is összegyűltünk Sicknél, hogy az MK9 visszarepítsen minket gyermekkorunkba, az üvöltözős, oltogatós önfeledt élmények idejébe.
Na és új szállóigék, beszólások is születtek (pld.: "Alibaba hejj!" - Raiden berepülős támadása).
...
Az év vicce (1): Az év elején rámutatva arra, hogy 3DS-en nem lesz irányítható a Monster Hunter, mert a stick alatt van a d-pad, s ezért valószínűtlen, hogy megjelenne erre a gépre, a Nintendo képes volt még egy jobb analóg karcsatolmányt (attachment, Japánban elhíresült nevén Iwatchment = Iwata + attachment) is bedobni a cél érdekében.
Az év vicce (2): Az E3 Microsoft konferencia után Józsi hazament és eladta az Xboxot.
Az év vicce (3): A FFXIII-2 eladásai és a japán tesztek, amik arról szólnak, hogy ez sem lett jó.
Az év vicce (4): Az elhíresült Top100-as lista még mindig nem ért véget.
Az év csalódásai: The Last Story, Deus Ex, Uncharted 3.
Az év középmezőnye: inFamous2, Magic the Gathering 2012.
Az év kedvenc játéka: a fenti, szubjektív szempontok alapján idén az MK9 nyert.
Nem gondoltam volna, hogy emulátor használatra buzdító cikkre találok a Kotaku-n. De ha már így történt és ha már amúgy is elégedetlen vagyok a Wii hdtv-re okádott képével, akkor azt hiszem kipróbálom. Valahol láttam is a laptophoz vett usb-s bluetooth dongle-t.
Már nem csodálkozom semmin.
Egyazon napon olvastam a Dragon Quest X-ről és arról, hogy az idei mozibevételek rekordot döntenek.
Vagyis arról a bizonyítékról, hogy a pénzemberek jó helyre fektettek be, amikor remake-ekre és feldolgozásokra fogadtak a kreativitás vagy újdonság.
A játékok pedig ebben a generációban sokszorvagy filmek voltak, vagy (hd) remake-ek. Kezd kibontakozni, láthatóvá válni a teljes szimmetria.
19-re húztak lapot a régi jrpg-sek, amikor azt hitték, hogy a 3DS-es IX után nagy(obb) gépen újra a VIII-éhoz hasonló játékmenetet kapnak majd.
Aligha.
Persze még korai pálcát törni fölötte, de egy előfizetői díjas, online multiplayer játék aligha lesz olyan, mint amilyenek a korábbiak voltak.
Millió fölött teljesít majd? Miért is ne? Engem viszont már elvesztettek. Nem erre a bejelentésre várok - mióta is? Egy, két...? Ja nem, már hét kibaszott éve...
Kedves barátom, akarsz-e farsangozó ovisokkal partizni a rozsdás vason? Persze majd csak egy év múlva. XD
Hát nem.
S nem csak én vagyok ezzel így. Nyilvánvalóan a nintendo rajongókat és az újgenerációs, félig fórumozó, félig játékos arcok egy részét talán megindítja ez a fajta újdonság. Szerintem inkább wowozniuk kellene. Az már sikeresen tönkrevágott párezer embert. A Square Enix FFXIV-vel elkövetett csupa móka és kacagás színpadi sója után persze nem nagyon tudok hinni abban, hogy ez a játék hozza a Blizzard szintet, vagyis valakinek jó is lesz, nem csak név.
Nier producerrel sem. Nem mintha tudnám, hogy ki az a figura és mit csinált az alapvetően külsős játék fejlesztése során. Sok szerencsét nekik. Most már nem hiszek abban, hogy lesz a következő években offline, grandiózus, HD konzolos Dragon Quest.
Vagy egyszerűen ezentúl az ilyeneket majd a Level 5 csinálja, kezdve a Ninokunival.
Jaj, majdnem el is felejtettem, hogy - mivel sajnos elég öreg vagyok már hozzá - feltűnt az is, hogy a zeneipar is ugyanezt az utat járja.
A Tatut (vagy mi a halál volt az 10 éve) nyúló Katy Perry-vel, a lambadázó Jennifer Lopezzel, a Madonnából építkező, húzdetcsikkelő Rihannával vagy éppen a video killed the radio staros Nicki Minaj slágerrel.
Sokkal eredetibb lenne, ha elkezdenének pornózni. Azt inkább nézném, mint a terhes tiniket vagy az ostoba playboyos picsákat az MTV-n.
Végre eszembe jutott, hogy miért is mondtam nemet a kábeltévére pár éve.
De tényleg, két oktávban van 16 hang, lehetésges volna, hogy a világ kifogyott a variációkból, annyira, hogy ma már a legtöbben simán C64-es droidra torzítva énekelnek?
Itt van ez a Király Viktor is. Megnyerették vele a megaszart, de nem is teljesen tehetségtelen a gyerek. Erre pár hete hallom a rádióban, ahogy arra kéri a hallgatókat: fogadják szeretettel legújabb dalát. Amiben egyetlen torzítatlan hang sem volt.
Valaki küldje vissza a Terminátort abba az időbe, amikor Cher népszerűvé tette ezt a szarságot. :) Lője ki nyugodtan, ha nem kezd el újra rendesen vólking in memfiszezni.
-------
Egyre inkább úgy érzem, hogy pár év múlva már kizárólag csak pc-n, esetleg Vitán játszom majd, indie címekkel.
-------
Valahogy ki kell húzni addig, míg a világ visszafordul a rendes kerékvágásba, vagy amíg annyira túlzásba nem viszik a dolgot, hogy újra divat lesz szembemenni az árral.
Persze addigra már lehet, hogy az lesz a munkám, hogy megbízásra üzemeltetek facebook accountokat és blogokat, hogy azokon keresztül tüntessem fel minél jobb színben az ezért fizetni kívánókat. Hisz' ma már minden HR-es lecsekkelolja a neten a fontosabb kollégákat. Így nekik szükségük lehet egy kis sci-fi-re, lojalitást és eltökéltséget sugárzó gondolatokra a sablon mondatkáik közé.
Az utóbbi hetek gondolatait sosem lesz időm rendesen, összeszedetten leírni, ezért piszkozatokból összegyúrt formát kaptak. Mintha egy rossz kívánság-pizza lenne, van rajta édes, savanyú, keserű és csípős, az is egymás hegyén-hátán.
Nyereményjáték
Vezető szerephez juthatsz a főoldalon vagy azonnali kitiltásban részesülhetsz! Nem kell mást tenned, mint lájkolni bármelyik fészbukon szereplő játékoldalt, leütni a PrintScrn-t, majd papírra nyomtatás után kitörölni vele a segged és elküldeni az eredményt az adott magazinnak, gyorspostával.
Amikor megismertem még tetszett, de kiismerve őt, már a hátam közepére sem kívánom a "lájkold amit szartam, hadd lássa anyád is" fészbúkot.
Ezt szimbolizálandó, töröltem a blog sablonjából a megosztási lehetőségeket.
Mindez persze eszembe sem jutott volna, ha nem ütközöm bele egy nyereményjátékba, melynek részleteihez már eleve a fb-ra mutató linket kell követni, majd azután ott lájkolni. Egyedül az ogi-n látok igazi nyereményjátékot, ahol értelmes megnyilvánulásra késztetik az embert. Valószínűleg ez a kevésbé sikeres marketing módszer, de játékos szempontból nem tudom, hogy miért kellene a nem játékos ismerősöket, rokonokat és munkatársakat traktálni azzal, hogy az ember játékot akar nyerni... Nem mellesleg a lájkolással/megosztással csak saját esélyeit rontja az ember, mert nő a jelentkezők száma. De hát ez az új világ. Kis befektetéssel nagy reklám, amit maguk a célszemélyek végeznek el. Nem olyan undormány, mint a VIG-féle telepített/álcázott ügynök módszer, de ez is parasztoknak van kitalálva.
"-Ahogy a világ egyre tágul, úgy zsugorodik az ember..."
Café latte
Eszébe jutott már valakinek, hogy ha igaz a konzolról képernyővel ellátott wireless kontrollerre történő játék streamelés, akkor a Nintendo újra feltalálta a PS3-PSP közti remote playt? Egy efféle, Nintendo lop a Sony-tól és nem fordítva szenárió gyökeresen felforgathatja a fórumozó videojáték fanboyok világképét.
Az E3 nagyon érdekes lesz. Ha a gép erős, akkor mozgásra, váltásra kellene ösztökélje a másik két - egyelőre profitot termelni kívánó - gyártót. Vagy még ha erős is, a fejlesztési költségek miatt mégis a PS360 marad a lead, amiről portolgatnak majd rá, megdobva valami effekttel? Nyernek majd vagy buknak egy félgenerációs ugrással? Visszatalálnak-e hozzájuk a külsős fejlesztők? Vagy simán csak egy magára hagyott HD Wii lesz, remote play gimmickkel? Nagyon szeretnék egy jó combos N konzolt, aminek megvételére büszkén gondolhatok vissza, mert megérte az árát. De - gonosz módon - valahol azt kívánom, hogy csapja arcon kicsit őket a valóság.
Hol a Dragon Quest X? Még a végén nyitócím lesz? Nem, a SE ilyesmit sosem csinálna.
Táncoló szemek
A Namco mégsem lőtte le a Move-is Dancing Eyes fejlesztését, csak áttette lemezesről letölthető formátumba. A lányok ruházatának eltávolítását célzó, kvázi térbeli Qix/Gals Panic formula nagyon jól tudna mutatni vonzó külsejű poligonlányokon. Kérdés, hogy mi fér bele a korhatárba és hogy lesz-e egyszer, csak egyszer olyan leleményes a namco bandai, hogy a tulajdonukban lévő karaktereket szerepeltetik benne. Néhány tipp/tanács: Taki és Ivy a Soul Caliburból, Reiko a Ridge Racerből, Xiaoyu a Tekkenből és kis hercegnők a Tales sorozatból, stb-ből, esetleg Mr. Driller anyukája. Valamiért úgy érzem, hogy el fogják rontani a korhatár besorolás miatt és még a DOAX szintet sem ütik majd meg. Ne legyen igazam, szeretnék még egy csajos-fagyis játékot a "No More Heroes csapó három" mellé.
-Hogy hagyhattam ki a Mosquito-t PS2-n? Nincs meg valakinek?
Dudák
Egyik szemem sír, a másik nevet. Egyik volt "kollégám" azt hírdeti, hogy a rongyrázás a wiimote-tal teljesen felesleges a Mario Galaxy-ban. Így van. Jó látni, hogy eljutott idáig onnan, hogy ennek ellenkezőjét állította velem szemben sok évvel ezelőtt, még az első rész megjelenésének idején. (én legalábbis így emlékszem:)
Másik volt "kollégám" szintén módosította tényállását és eljutott az FFXIII kiezrezésétől odáig, hogy jobb lett volna, ha ez a játék ilyen formában sosem jelenik meg. Őszintén örülök ezeknek a változásoknak. Harmadik "kollégám" pedig életében először részt vett a havi beszélgető sójukban és teljesen jól beszélt. Wow. Miért nem volt ott régen is?
Ha egy negyedik volt "kolléga" még kiábrándulna a PoP-ból, akkor úgy érezném, hogy... na mindegy. :D
Már csak a robotmajmot, a marinénit, meg a szevasztok dudák köszönést kellene elhagyniuk és teljesen cikimentes lenne a produkció. Az alábbi kép illusztráció, nem ez a (szegény) majom beszél a podcastekben. (kötelező poén: hanem egy másik:)
"-SzijasZtoOk RobOMajOm vagYok..." Eh..:)
Portal Kombat
Ez kész. Fejére állt a világ, hisz' a Mortal mellett a Portal 2 is PS3-on néz ki jobban, bír több funkcióval. (szerencsére a boxolók is "örülhetnek" valaminek: elhunyt a PSN:) Feltéve, hogy utóbbival kapcsolatban nem tévesek az infóim és akár PC-sek ellen is lehet nyomni. Mortal ügyben viszont saját tapasztalataim vannak. A következő generáció előtt kérem, hogy tegyék be a Dual Shock 3-at és a 360 kontrollert egy-egy Brundle-fly teleportkabinba, hátha a végeredmény egy jól markolható, erős analóg karokkal és használható d-paddel rendelkező irányító lenne. Mert bár a grafikai különbség felett könnyen szemet lehet hunyni, az, hogy a kontrolelr miatt 10 alkalomból 6x nem az történik a képernyőn, amit a játékos szeretne eléggé elveheti az ember kedvét az XBOX verziótól. Vagy meghozhatja egy arcade stick vásárlásához. A legjobb dolog az MK feltámadásában - azon kívül, hogy újra összejárunk ütni a srácokkal - az, hogy végre a japánok is kénytelenek lesznek kicsinosítani verekedős játékaikat a jövőben. A Mortal egyébként a jelenlegi legheteróbb verekedős játék. A régi jó Street és Tekken egy ideje csak csodabogarakat és nemi hovatartozása szempontjából nehezen kategorizálható figurákat kap, sajnos. Szemben az MK-ban egyedül Kintaro néz ki kék osztrigásan. (kicsit Raiden is, na.) Az alábbi kép egész előnyös, mintha a KISS-ben zenélne...
"-I Wanna Rock and Roll all Night and Party Every Day..."
Nincs is benne screen tearing
Van egy jó kis elsüllyedt topik a neogafen kb. ezzel a címmel: "Játékokban általánosan elfogadott dolgok, melyek téged idegesítenek"
Csak néhány kedvenc pédát kiemelve: fizetős multi, screen tearinget nem látó játékosok, fps-nézet előnyben részesítése. Érdemes elgondolkodni egyik-másik hsz-en. Időnként fel-felbukkanak ilyen jó témák, volt egy "mi a baj a jrpg-kkel" jellegű is régebben. Sajnos nem tettem be a könyvjelzők közé..
-Oh, ilyen volt a Heavenly Sword is, csak ott mással kellett kardozni a cikkcakkosra szakadt képernyőn.
3DS apátia
A Nintendo elérte azt, hogy annyira nem érdekel az új kézikonzoljuk, hogy csak tegnap jutott eszembe először az, hogy el kellene menni és megnézni valami boltban, de aztán letettem róla, mert van jobb dolgom is. Mondjuk modern játékokkal játszani. Vagy inkább olyan gépen játszani, ahol a hardveren látszik, hogy játékosoknak van kitalálva, a (3)DS, a Wii na és az összes tapizós Apple, stb. cuccnál ennek ellenkezőjét érzem. És ez baj. Mert ha most nem érdekel, akkor talán sosem fog. Japán híroldalakon persze olvasok róla és nézegetem a képeket, de a legérdekesebbek azok voltak, melyeken a 3D képességet a női karakterek mellén prezentálják. És ez is baj, mert ha melleket akarok nézegetni, akkor máshol keresem őket. A hardver és a szoftvereladások (Japánban) a béka segge alatt, a játékok ára is elkezdett szépen zuhanni. Bár őszintén szólva már így is több ment el belőle, mint amit megérdemel ezen az áron.
...........................
Világvége 1-2. rész
Idén már második alkalommal láttam a világ pusztuláshoz közeli állapotát álmomban.
Míg az előbbiben maga a Naprendszer vagy az univerzum kezdett magába roskadni, addig utóbbiban valamiért Rióban voltam (többedmagammal) és egy szállodába menekültünk be, mert a tenger felől egyszerre több tornádótölcsér közeledett. Az épületben pedig több japán nemzetiségű figurába botlottam, ami persze nem csoda, ha napi szinten velük dolgozom, de azért sem, mert rengetegen vándoroltak oda a szigetországból a múlt század elején. Zakó volt rajtam és teljesen olyan érzésem volt, mintha munkaügyben lennék ott.
Miután felriadtam azzal nyugtattam magam, hogy az álomban látott, több tölcséres tornádó csak fantazmagóra, a gugli képkeresője rögtön rámcáfolt, a tengeren igenis létezik többszörös víztölcsérnek nevezett jelenség. (multiple waterspout)
Komolyan nézhet ki élőben.
Az álmaim cselekményében általában az aznapi megélt események, vágyak, stresszhelyzetek kerülnek lebontásra, direkt vagy szimbolikus módon.
Általában.
Erre viszont megint nem tudok magyarázatot találni.
Ha nagyon akarom, akkor betudom valami tudatalatti világvége félelemnek.
Testcsel
Shao Kahn az új Mortalban egyben egy csaló, utolsó szemét és egy könnyen kijátszható kérdőjel. Ha a játékos elég távol van tőle és ugyanazokat a mozgásokat ismétli (ha jól emlékszem, akkor Mileenával talán a vagy lövést), akkor mindig ugyanúgy reagálja majd le, beszólogatással, amivel sebezhetővé teszi magát. Más karakterek is hasonlóan "intelligensek", a kedvencem, amikor lövésre egyidejű ellenlövéssel tudnak reagálni. :)Részben örvendetes, mert legalább meg lehet verni a főbosst, részben sajnálatos, mert így Shang Tsung az egyetlen igazi kihívás, ha a gép ellen játszik az ember.
"-It's official... You suck!"
Halo LIVE?
Több, mint két év után (utoljára a Street Fighter IV megvételekor tettem meg ezt) újra rádugtam a netet a 360-ra, hogy leszedjek pár játékot és megbizonyosodjam róla, hogy még nem felejtettem el a jelszavamat. Megdöbbentő volt, hogy a korábban, hosszú éveken át tényként kezelhető PS3 fölötti dominencia a játékkínálatban megszűnt. Ha a semmire sem való garázsjátékokat nem nézzük, akkor alig találni bármit, ami PS3-on nem jelent meg. Ezek közül könnyen kiválasztottam azt, amiért érdemes pénzt adni (Poker Smash, Limbo és a PSN-en már nem elérhető Outrun Online Arcade), majd gondolkodóba estem, hogy miért is lenne okom előfizetni Goldra.
Semmiért, ha azt az egy tényt nem számolom, hogy a "köcsög" barátaim nem vesznek PS3-at, inkább az enyémen nyomják végig az exkluzívokat. :)
De miért van okuk nekik fizetni a Goldért?
Ez a Halo. Ha valaki CoD vagy Battlefield multizni akar, az megteheti ingyen, de ha Haloval vagy Gears of Warral akar játszani, akkor nem. Nem is hiszem, hogy a cross game chat magában ilyen figyelmet és pénzráfordítást érdemelnie. A Halo viszont annyira népszerű (nyilván jó is), hogy megléphették azt, hogy pénzt kérnek a szolgáltatásért. A Killzone vagy a DCU esetében ez nem igaz, nem valószínű, hogy képesek lennének indokolni a pénzköltést. Ellenben mi lett volna, ha nincs a Halo? Megtehették volna ugyanezt? Meg tudták volna tartani az előfizetőket? Az átlag online játékok lobbija egy év után teljesen kihalt, kell egy húzócím, aminek ott lesz a Halo Remake. De mi lesz majd azután, a következő generációban?
Egy biztos, a remake okán én is nekiülök végre, ha másnak nem, hát a szingli kampánynak.
De nem azért, mert hárdkór kocka játékosoknál úgyis ez - szingliség - a gyakori eset. :D
Ez most komoly?
Ha igen, akkor - egyelőre - nem örülök neki.
Mindig is szerettem volna egy HD SNES-t, de ez a gép nem az, már mitől is lenne az, ha nem nagy felbontású, de sprite alapú grafikában és zéró töltési időben nyomul?
Talán az irányítási metódusát tekintve lehetne az, de a képernyő a kontroller közepén zavarja ezt a képzetet.
Képernyő...
Ha az irányító elvihető, mobil konzolként használható és még strapabíró aksival is van szerelve, akkor van benne némi fantázia, de jobb lenne, ha elfelejtenék ezt a skizofréniát és csinálnának a célra inkább egy rendes gémbojt.
Túl sérülékenynek tűnik, mi több, egyszerű ürügynek arra, hogy az elavult hardverért újra többet kelljen majd fizetni. (Hát még a plusz irányítókért)
Nagyon szeretnék egy igazi játékgépet a Nintendo-tól, de ez egyelőre nem tűnik másnak, mint egy kis pénzbefektetéssel és valójában felesleges gimmickkel - jó áron - értékesíteni kívánt konzol.
Persze ne legyen igazam és lepjenek meg. Komoly játékkínálattal és megfizethető árral bármikor vásárlásra bírhatnak...
Ma szabadnapos voltam, így a tegnap este és a ma délelőtt végig a játékkal telt.
De sajnos csalódnom kellett mindenben, amiben reménykedtem.
A Last Story a 24. órában is ugyanolyan, mint előtte.
Az események túlságosan kiszámíthatók...
A harcrendszer ötlete jó, de nincs kihívás...
A történésekben pedig nincs semmi szerepe a játékosnak.
Mostanra meguntam a harc, ajtó, harc, ajtó, boss, ajtó, harc és így tovább játékmenetet.
Hiába van ott a nagyon jól megalkotott város a játékban, végig ez az egyetlen helyszín, ahol garázdálkodni lehet. Mintha lenne az FF7 és kivettek volna belőle mindent, ami Midgaron kívül van. Hiába van szó az emberek lakta, pusztuló kontinensről, még képeken sem mutatják meg. Hiába támadjuk meg a Gurgok főhadiszállását, egy barlang és pár folyosó az egész. Mint egy régi, low budget sci-fiben, amikor minden a bázison játszódik, a többit meg el kell képzelni.
Ez az egyik nagy baj az új rpg-kkel. Elvették a világ bejárhatóságának lehetőségét. Ami miatt nem csak az ezerszer elszajkózott világmegentésre vonatkozó motiváció csökken, de városok és egyéb, jellegzetes, nem harci zónák, területek híján nincs mire emlékezni.
Egy-egy bossfightra lehet, de a barlangrendszerre felesleges.
Ha pedig nincsenek grandiózus, jellegzetes helyszínek, akkor nincs lehetőség arra sem, hogy ezekhez illő, minőségi zene társuljon hozzájuk. Ezért sem lehet emlékezni sok dallamra a játékból. A főmenüére lehet, a városéra lehet, na és arra a dallamra is, amit Kanan énekel. De ezen kívül semmi. Sínen fut minden, mint a Fable 3 vagy az FFXIII.
Nem annyira rossz, mint az említett kettő, mert a karakterek szerethetők és legalább létezik történet, ami ha kicsit egyszerűcske is, de ott van és logikus. Aki ki van éhezve rpg-re az is nyugodtan tehet vele egy próbát. De ez nem egy Lost Odyssey.
Ha csak az egyik játékból készülhet angol verzió, akkor az inkább a Xenoblade legyen.
Most már becsületből végignyomom. Érzésem szerint ez nem lesz több 30 óránál.
Élmények és benyomások a The Last Story első 16 órája után.
Ami tetszik:
- Végtelenül emlékeztet megjelenésében a Vagrant Story-ra és ez a jellemző eddig folyamatosan kitartott. A textúrázás és a színvilág teljesen ugyanaz, rengeteg a föld alatti, romos kőépítmény és nagyon sok a faanyag is, csakúgy, mint VS-ban. A karakterdizájn is emlékeztet rá, ha másban nem is, a lovagok díszes vértezetében és ezzel szemben a csapattagok nyitott vállú "piknikezős" páncélzatában, ruháiban.
- A város a rengeteg kis sztorijával/titkával, lehetőségeivel (aréna, seftelgetés, stb.) és humorával. Illetve életével. Bele lehet ütközni mindenkibe, amire a legtöbben beszólnak, de simán beverheti az ember a fejét a cégérekbe is (néha az npc-k is szokták), amitől egész élettel teltté válik a környezet.
- A harcrendszer újszerű és aktív. Nem elég hátradőlve nyomogatni, helyezkedni kell folyamatosan. A bossok változatosak, mindegyikhez van valami trükk. Van benne Golden Axe-ra emlékeztető rész is, amikor szörnyek hátára ülve lehet ritkítani az ellent.
- A fegyverek és páncélok fejleszthetők és a fejlődés szemmel látható (több páncél és kiegészítő, eltérő méretű és alakú fegyver), a ruhák, kiegészítők variálhatók és tetszés szerint színezhetők (levehető köpenyek, övek, kiegészítők) és bárkire ráadható bármi.
- Humor. A karakterek nagyon jók és jellegzetesek (Quark, Jackal és Seiren hatalmas arcok, Manamia most jön felfelé), rengeteg poént nyomnak egymás irányába, rendszeresen. Szerencsére nem egy amolyan szedett-vedett óvodástól-nagypapáig mindenkit felvonultató cirkuszi társulat, mint az sok jrpg-ben tapasztalható.
- Vegyes rendszerű párbeszéd. Vannak akikhez oda lehet menni és hozzájuk kell szólni. Ha ketten vagy többen beszélgetnek valahol, akkor elég csak melléjük állni, hogy belehallgathasson az ember a mondandójukba. De sok olyan karakter van a városban, aki csak csinálja a dolgát, mégis lehet velük kommunikálni. Példa: padon ülő öreg mellé leülve elkezd beszélni, mosólányokat vagy barátjával randizó nőt folyamatosan bámulva észrevesznek és lekennek egy pofont, zenészt, kőmővest figyelve egy idő után mondanak/adnak valamit, stb.
- Automatikus checkpoint rendszer a sima mentés mellé.
Ami nem tetszik:
- Amellett, hogy nagyon sok a folyosó - szoba - folyosó - szoba kombináció, gyakran csinálják azt is, hogy három lépés előre - cutscene - három lépés előre - cutscene.
- Bár a harcrendszer jó és újszerű, a megoldást a gyakran szájba rágja a játék. Sokszor már a csata kezdete előtt elkezdi mondani Quark (a csapatvezér), hogy milyen irányból, melyik ellenféllel kellene kezdeni a támadást (nyilván a mágussal és gyógyítóval), vagy hogy el kellene csalogatni az őröket. Ismerkedéskor ez még nem akkora probléma, de remélem, hogy a későbbiekben jobban elengedik a játékos kezét.
- A főszereplő srác (Elza) néha átmegy nyálgépbe. Állandóan kérdezgeti a csajt, hogy minden rendben van-e, nem esett-e baja, ami még rendben is lenne, de a hangja nagyon lágy. Utoljára Jackot hallottam így beszélni. A komolyabb jelenetekre összeszedi magát, tehát nem folyamatosan ilyen, de amikor igen, akkor előfordul, hogy zavar. Egy férfiasabb angol szinkronhang meg tudná gyógyítani.
- Na és a szokásos probléma a Wii játékokkal. Ez is Wii-re készült. Az ember dönthet úgy, hogy 16:9-ben játszik HD Ready tv-n, de akkor kicsit recés lesz a 480p miatt, vagy úgy, hogy lemegy SD-be, 4:3-ba, ha egyáltalán van még ilyen készüléke otthon. Utóbbi megoldást még nem próbáltam ki ennél a játéknál, de a Xenoblade-nél nem tett jót, mert ott megmaradt a képarány, s olvashatatlanná vált minden.
Hová lett a főnök?
Összességében eddig nagyon kellemes a játék. Pörgős a harc, de a legjobb a városban szórakozni. A sztori egyelőre alakul, az elején nagyon kiszámítható volt, s bár előmászott már a főgenya, az igazi "átbillenés", még nem történt meg. Várom a csavart.
alternatív cím: Ováció nélküli innováció...
Végre bemutatásra került mindkét kézikonzol és már el is kezdődött a vita, az orgazmus, az ellenérvek ütköztetése, meg a bla-bla-bla.
Ezek olvasgatása közben előjött az a bizonyos innovációs érv a nintendo mellett.
Innováció.
Azért olyan sikeres a cég, mert annyira innovatív.
"Hájah.."
Teljes mértékben igaz, de egyben oltári nagy baromság is.
Nézzük a DS-t.
Új interfész: két képernyő, az egyik karistolós, mikrofonnal. Ezzel ugyan bővültek a fejlesztők lehetőségei (bár szűkültek is, mert egy bal-jobb karpáros ugyanúgy jó volna ide is, mint a PSP-re és a d-pad is siralmas), de ami a lényeg:
Szinte az összes olyan valamire való játék, ami megjelent a gépre, kiválóan működött vona egy képernyőn, touchscreen nélkül is. (még a Warioware sem indított el lavinát, magában hiába is volt annyira élvezetes)
A Wii helyzete roppant hasonló:
Alig van olyan normális játék, ami komolyan igényelné a Wiimote-ot (a Wii Music és Sports nem normálisak), a legjobbakhoz meg külön classic kontroller is dukál.
Kinect: Hehehe...
Move: Na erre lesz vagy ÖT mozgásérzékelős játék, de most csak kettő igazán jó jut eszembe, a Tumble és a Sorcery.
A Nintendogs meg a képernyő nyomkorászós/belebeszélős Brain Training tényleg robbantott. Büszke is lennék rájuk, ha a cég részvényese volnék.
De játékos vagyok. És ha a szívemre teszem a kezem, akkor a végén azt mondom, hogy nem sikerült.
Az innováció akkor innováció, ha nem csak az ígérete van meg, hanem produkálják hozzá az eredményt is.
Csak hát nincs produkálva semmi. Ami miatt azt kell hinnem, hogy ez az innováció csak papírból hajtogatott lópikula.
A 3D is megint olyan, hogy vicces lesz az első két fa mögött lévő kincsesláda megtalálásáig a Zeldában, aztán rájön az ember, hogy fix nézetű vagy csőben haladós játékkokal játszik többnyire.
Egy alternatív univerzumban szeretnék élni, ahol a Nintendo poénból kiad egy HDMI-s SNES-t (HDNES) és vannak olyan őrültek, akik HD-ben rajzolják a sprite-okat. :D
az igazán innovatív handheld, amire várok...
Egyelőre jobban örülök annak, hogy az új PSP-n legalább megvan minden, ami eddig csak otthon volt: felbontás, két analóg, rendes d-pad és a második sorban lévő vállgombokat helyettesíteni tudó hátsó trackpad. Arról, hogy melyiket veszem meg, inkább nem mondok semmit. Legutóbb sem akartam igazán egyiket sem, mégis meglett mindkettő...
Ahogy az várható volt a Xenoblade után újabb projektbe kezd a Monolith Soft., amit már az is bizonyít, hogy ehhez az új játékhoz új embereket keresnek.
AZONNALI FELVÉTEL
ÚJ PROJEKTET INDÍTOTTUNK
FEJLESZTŐKET KERESÜNK
VEZETŐ POZÍCIÓBA IS
A Xenoblade a kritikusoknál, de még inkább a japán játékosoknál osztatlan sikert aratott, a kasszáknál viszont csak mérsékeltet (kb. 120k), így még mindig nyitott a kérdés, hogy merre haladnak tovább?
Vajon mit nevezett meg a Nintendo annak okaként, hogy nem robbantottak kasszát a játékkal? (Ha minden igaz, akkor a fejlesztési költség megtérült és kb. 120 ezer példány talált gazdára)
Na és milyen megoldást találtak ki a jövőre nézve?
Az nem kérdés, hogy lesz-e folytatása a Xenoblade-nek, mert nem lesz.
A játék története kerek egész, világába való visszatérésre nincs szükség, minden lezárásra került a végefőcímmel.
A Monolith viszont rpg fejlesztő és remélhetően megtartja, illetve továbbfejleszti a Xenoblade rendszerét.
A Wii azonban már komolyan megöregedett, s egy éppen induló új projekt már nagyon az élettartama végére, ha nem jóval azután érne csak be, ezért erősen esélyesnek tűnik egy platformváltás.
A Wii utódjáról azonban eddig semmi hír. Marad ő vagy a hamarosan debütáló 3DS. Most sírjak vagy nevessek?
Mégsem haltak még ki teljesen azok a klasszikus értelemben vett, japánosan különleges háttérvilágú fantasy játékok! Ennek jele, hogy a Xenoblade után hamarosan zöld utat kapva a boltok polcaira költözik az Enterbrain és Crafts&Meister közös gyermeke: az Earth Seeker című videojáték.
Meglepetés(?): Nintendo Wii-re jelenik meg, Japánban még ezen a télen.
Az eddig látottak alapján a karakterdizájn leginkább Tatsuya Yoshikawa (Breath of Fire sorozat, DMC4, stb.) munkáira emlékeztet.
Amivel igazán a kedvemben járnak.
A tartalom, játékrendszer alapján pedig elmondható, hogy egy forradalmian új szuperjátékra ugyan nem lehet számítani, egy Fragile Dreamshez hasonlatos, egyszerű, de különleges élményre annál inkább.
Bővebben »
