Végre rávettem magam és újra bekerült a gépbe a Deus Ex.
Édes-savanyú. A világ üdvrivalgásban, én csak félig. De legalább látom mozgásban cy-fi Detroitot. Jól esik, így 15 évvel a Cyberpunk2020 és Armageddon 2092 MARS után. Huh, legalább eszembe jutott, hogy volt valaha egy DeviantArt accountom, ahová nyolc éve töltöttem fel a már akkor is régi firkálmányaim egy részét. Majd valamikor megfejtem hozzá a teljesen elfelejtett jelszót, aztán szkennelem és feltöltöm a többit, mert már egy évtizede egy mappában rohadnak valahol. :D
Azt ami nem tetszik a játékban lusta vagyok részletezni. Kaszmannal már megbeszéltük, túltettem magam a dolgon és végre elkezdtem élvezni a játék jó oldalát. Egyelőre majdnem olyan jó, mint az első MGS. Pedig az nem egy mai darab...
...
De ha már kibercuccok. Pont ma láttam meg ezt a cicafül szerkentyűt, annak köszönhetően, hogy kivitték a TGS-re (de persze már jó régóta létezik, csak eddig radar alatt volt).
Mégis, ki az aki ilyesmire költi az adófizetők (vagy befektetők) pénzét?
Níkómími... :D Az amcsik és a japán szavak... De azért két Szellő Istvánt, öt Erős Antóniát és/vagy 99 Lilut adnék ezért a bemondó szösziért!:)
A kenyér nem lesz tőle olcsóbb, az tuti. :) A gyerekekre meg nem cicafül kell, ha félősek emberek közt, hanem normális nevelés és körülmények. De végül is inkább ez, mint a génmanipuláció. Ha az árát eltalálják, akkor talán ez lehet a japán válasz a McFly Nike cipőre.
Csak legalább lenne benne valami bekapcsolható hallássegítő. Vagy egy iPod...
...
A Deus Ex mellett, helyett rendszeresen játszom az új Queen's Gate játékkal. A Queen's Blade Spiral Chaos közvetlen folytatása, naná, hogy új csajokkal, leheletnyi finomítással, picit több poénnal. Perverz valamelyest, de szerencsére a humor határain belül, játékként pedig simán ver mindent, ami az utóbbi években kijött srpg kategóriában. Fő különlegessége, hogy ismert játékokból is szerepelnek benne női karakterek. KoF Mai Shiranui, Soul Calibur Ivy, DoA Kasumi vagy akár Tekken Lili. Utóbbi szöszit sosem szívleltem, ebben a játékban viszont teljesen szerethető kis leszbikus liba, rengeteg poénnal.
Ha ismerném a Samurai Shodownt, akkor talán nem kellett volna rákeresnem arra sem, hogy ki (Mina, ebből a sorozatból) van a fenti képeken. A testi adottságok alapján nem csodálom, hogy nem Haohmaru-t választották. Tényleg vicc, vagy inkább hihetetlen, hogy ezzel a csajos körítéssel nem egy lapos, unalmas játékot sóznak az ember nyakába, hanem egy igazán jól kitalálhat. Kár, hogy a perverznek, pedofilnak, miegyébnek pecsételhető tartalom miatt teljesen esélytelen a nyugati kiadásra. A folytatás (tuti, hogy jön) vajon egy még élesebb sprite-okkal feszítő Vita verzió lesz vagy átküldik a lányokat 3DS-re, ahol esetleg domboríthatnak a felső képernyőn? Én az előbbinek örülnék, mert a mentett állás akkor továbbvihető lenne. A Nintendo kis gépén viszont már nem példa nélküli, hogy 3D cicikkel promóznak valamit. Heh, hátha nem adja be a derekát a Banpresto.
...
Vita. Szépen duzzad a játéklista, ami miatt már vásárláson gonolkodónak látom saját arcomat a monitor tükrőződő keretén. King's Crown, Gravitiy Daze ééééés Lumines. A zenés puzzle új részéről olyan fájdalmasan szép, letisztult képek vannak a Kotaku-n, hogy hirtelen fel is ugrott az egekbe a hype mutatóm. Igyekszem majd csillapodni.
...
Overworld Orgia... Sajnos elkövettem a hibát és megnéztem egy NinoKuni videót is. Novemberben azonnal importálni fogom. MERT>>>Ez a játék úgy néz ki, mint egy igazi jrpg.
Tartok tőle, hogy eladásokban meg sem közelíti majd a FFXIII-2-t, még úgy sem, hogy japán világhírű animációs csapata szignózza a látványt.
FFXIII? Visszagondolva a vele töltött órák számára sajnálom, hogy ennyit áldoztam rá az életemből. Ami jó van benne, az jobb 'grafikával' megtalálható egy Nicki Minaj klipben is. Az interaktivitás kábé azonos szintű szabadságot kínál, a séró ugyanaz, mellesleg (és hátul is) több bump jár hozzá, mint a pálcikalány Lightninghoz.
Boom Badoom he got that Super Bass | Boom Badoom she got that Superb Ass
Olyan közutálatra emlékszem ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy eszembe sem jutott megnézni azóta, hogy tavaly vetíteni kezdték.
A játékosok talán azt várták, hogy ez olyan lesz, mint a Modern Warfare vagy ha nem, akkor meg megsértődtek azon, hogy "már megint negatív színben vannak feltüntetve". Pedig a Gamer magasról tesz arra a témára, hogy a játékosok okés vagy selejt emberek-e.
A film összes mondanivalóját eldurrantják rögtön az ötödik percben (a többi mondhatni videoklip), amikor Ken Castle felteszi a kérdést:
Van a társadalom, amiben létezünk és van a társadalom, amiben élünk. Melyik a fontosabb? Melyik a valóságosabb?
Bár nem pont ezeket a szavakat használta, a lényeg ugyanaz és nem kell ehhez közelről sem a videojáték. Elég a fórum, az arckönyv, az álnév és álca mögé rejtőzés, a szociális élet és kapcsolatok valódi helyett virtuális módon történő megélése.
Lehetett volna sokkal mélyebb is a történet, de ezzel a bivalyerős felbontással és sokkoló színvilággal felturbózott másfél órás videofricska olyan volt, mintha a következő vagy azutáni generáció PS Home-járól vagy a next-nextgen 2nd Life-ról láttam volna trailert. Miközben a rendezők beleröhögtek mind az elhízott csak a játék játékosok, mind a felelőtlen, a jólétbe beleszületett dúsgazdag tinik képébe.
A film nézése közben merült fel bennem: Milyen szépen elvált egymástól az angolban a játékos (player) és játékos (gamer) fogalma.
A különbség az, amit csinálnak. A player játszik, a videojátékban a kihívást, a játékot, az interakciót keresi. Ezzel szemben a gamer olyasvalaki, aki videojátékot "használ", függetlenül attól, hogy az amit csinál mennyire van közel vagy távol a hagyományos értelemben vett játéktól, játszástól.
....
A Society és Slayers (elméleti) technikai megoldása végre válasz arra is, hogyan érhető el a halhatatlanság. Korábban rengeteget agyaltam azon (természetesen sci-fi szinten), hogy ha a sejtregenerációt kivesszük a képből, akkor hogyan tehető örökéletűvé az ember.
Regenerálódik egyáltalán bármi az agyban?
Egyetlen megoldásként az jutott eszembe, hogy az agysejteket fokozatosan kellene mesterségesre cserélni, miközben megmaradnak azok az idegi kapcsolatok, amik a megtanultakat konzerválják. (feltételezve, hogy a memória nem más, mint egy hatalmas szerekezetben felépült minta). Persze ha ez sikerülne, akkor az ember nem csak géppé és/vagy halhatatlanná válna, hanem másolhatóvá is.
Igazi (erős) mesterséges intelligencia nélkül csak egy darab vas és műanyag keverék az egész. Mégis milyen furcsa, hogy az emberek félnek az androidoktól. Egyszerűen, mi így működünk. Még az autóinkat is szellemmel ruházzuk fel. Bocsánatot kérünk, ha kátyúba vagy padkára hajtunk, könnyes szemmel válunk el tőlük eladáskor vagy a bontóban.
Pedig ezek csak járművek. Bár van két szemük (fényszórók), van négy lábuk (kerekek), van anyagcseréjük (üzemanyag és kipufogógáz), de még hangjuk és jelzéseik is (kürt, éhes vagyok, beteg vagyok üzemanyag és hűtővíz műszerek). Emiatt, és mert mozognak (animáltak, ebből ered az állat/animal szó is, nem?) háziállatként szoktunk bánni velük, de nem gondolunk rájuk gonoszként, mert nincs intelligenciájuk.
Egy emberre hasonlító androidhoz sokkal könnyebb érzeteket társítani és egyben elkerülhetetlen is a dolog, ha már érzelmek szimulálására is képesek.
Miért fél, undorodik tőlük mégis az ember, ha nem rádió-hűtőszekrény hibrid kinézetük van, hanem emberi? Mert erősebbek és mert ott a félelem bennünk, hogy árthatnak nekünk. Még akkor is ha mindez csak kényszerképzet. Az ember nem szereti azt, ami kívül esik a kontrollálható tartományon.
Nem mintha aggódnunk kellene.
Az ember külsejű androidokkal nem fogunk egy ideig szembetalálkozni a közértben és nem is fognak szervezett terrorakcióba kezdeni.
De a recepciós pultok mögé hamarosan beülhetnek.
Hogy ez miért lenne jó, nem tudom. A japánok valahogy mániákusan igyekszenek helyettesíteni az embert az embernek látszó nem-emberrel.
Miből fakadhat ez?
A hostess bárokban is, ha lemennek ezekre a helyekre, tudniuk kell, hogy csak színházi szolgáltatást kapnak, mégis szeretik. Az intim szolgáltatást nyújtó helyeken is előfordul, hogy próbálják csökkenteni a közvetlen emberi kontaktust a szolgáltató és vevő közt, legyen szó erotikus filmeket árusító boltról vagy szerelem szálloda szobák kivételéről. Ezeken a helyeken előfordul, hogy csak egy kis ablakon át, egymás arcának látványa nélkül történik a pénzcsere. Na és persze ez az az ország, ahol a feleség és barátnő játékok, randiszimulátorok a legnépszerűbbek, csakúgy, mint a virtuális pop- és egyéb sztárok Kyoko Date (emlékszik még rá valaki) óta egészen a jelenlegi Hatsune Mikuig, az ölelőpárnákig és a holland feleségnek is nevezett, szexbabákig.
A társadalom felépítése (sok ember, kevés helyen, a magas elvárások miatti, megfelelési kényszer által kiváltott stressz elkerülésének vágya, stb.) hozhatja ki ezt belőlük?
Az biztos, hogy nem tétlenkednek.
Az androidok egyszer talán fel fognak kelni. De biztos, hogy előtte le fognak feküdni. :) Közben elkezdtem nézni a Paranoia 1.0-át. Még csak 10 perce megy, de már rosszat sejtek az üres dobozokkal kapcsolatban. :D
